Kimagaslik a tömegből modern, korszerű fejlámpájával - amit álmodtunk vasárnap éjszaka itt a határátkelőhelyen magunknak a sötétben -, a bélelt, támasztott, párnázott, kényelmes hátizsákjával, tiszta ruhájával és kis súlyfeleslegével, amit nyíltan vállal sztreccs pólója alatt. Nem illik a néha szagos, nyúzott, sokgyerekes, zilált tömegbe, látom rajta a laza eleganciát, ami rákényszerítette a lépésre, és próbál sportos maradni és nyitott, de inkább visszafordul és csak vizet kér. Pohárba.
Első látásra megvan mindene, ő felszerelt, nem is vesz el semmit az adományokból. Frissen borotvált, biztos szállodában aludt, kipihent és mégis gyalog megy át a határon. Mert hiába van pénze, most már csak gyalog mehet át.
Lehet hogy író, aki a tapasztalás és a téma miatt vállalja a kényelmetlenséget. Otthon újságíróskodott és leleplező cikkeket írt korrupt vezetőkről és a szabadságról. Aztán megfenyegették. Erre még jobban begerjedt és már csak a szabadságról írt és az emberi jogokról. Ekkor megverték. Mielőtt megírta utolsó uszító beszédét, összecsomagolt, pénzzé tette Macintosh gépét, a fényképezőgépét, városközponti lakását, céges kocsiját (ebben a zűrzavarban úgyis mindegy - - és ennyi stikli rá van írva, de lehet nem is stikli, csak egy fricska karikatúra helyett), majd szólt egy-két külföldi újságíró barátnak hogy segítsenek.
Lehet hogy egy focicsapat edzője és előre megy a fiúknak biztos jövőt teremteni és példát statuálni.
Vagy inkább bíró. Olyan focibíró kinézete van, a póló mellkasi részére odakívánkozik egy síp, bármikor megfújhatja, fentről nézegeti a kirakott kínálatot, mint amikor a szabálytalankodó játékos hanyatt vágja magát és jajgat pedig csak a szabálytalanságát akarja leplezni és azt hiszi a bíró hülye és nem látja.
Lehet fogorvos, vállalkozó, jó ízlésű homoszexuális üldözött, szakember, jogász, ügyvéd, pénzügyi tanácsadó, vagy csak gazdag szülők gyereke, elképzelem ahogy a kifinomult art deco lakásában esténként bekapcsolta a tévéjét és elalszik a fotelben, olyan tipikus pasiként - de nem annyira mert sör nem jár a lakáshoz - és reggel borostásan ébredt lázadó mentsvárában. Próbált szabadon élni a testhez simuló sztreccs pólójában, a gyorsan vásárolt fejlámpájával és minden előre átgondolt praktikus segédeszközével ami a túléléshez nélkülözhetetlen. Tudja hogy kiállásával és tudásával bármikor meg tudja teremteni ugyanazt a jólétet magának, mint az elhagyott otthonában volt. Ő az a fajta ember, akiről a sikerkönyvek szólnak, aki megy előre, a célt látja maga előtt és el is éri azt. A célja nem más mint a kényelme, a jóérzése és a szabadsága. Akár gyalog is.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése